Archives február 2026

Október 18.-án került megrendezésre Nagyváti Bence és egy katonai kiképzésben jártas kollégája által az Önvédelmi Kurzus, a Luther Otthon kollégistái számára. A Szakkollégiumi eseménynek a kollégium adott helyet.

Az esemény két nagy részre volt bontva: elméleti és gyakorlati. Az elején egy kis ismerkedés és bevezetés után, elméleti tájékoztatót kaptunk valós, életbeli példákkal egyes szituációk helyes kezelésére. Kiemelt figyelmett kapott az, hogy minden helyzetben résen kell lenni, tájékozódnunk kell a környezetünkben lévő emberekről, hol vannak, mit csinálnak és számítanikell minden lehetséges történésre. Ilyen módon, semmi sem fog majd meglepetésként érni minket és ami a legfontosabb, hogy nyugalommal, átgondoltan tudunk cselekedni egy esetleges konfliktus helyzetben. 

Ezek után következett a gyakorlati rész, ahol betekintést nyerhettünk a közelharc és az ökölvívás részleteibe is. Párokba rendeződve megtanulhattunk egyes kézcsavarásokat illetve vállfeszítéseket, valamint kipróbálhattunk egymáson még egy alap fojtástechnikát is.

Ez után jött még csak a java, ugyanis késes helyzetek gyors, koordinált megoldásának lehettünk szemtanúi, majd az éles szituációkhoz hasonló helyzeteket később mi magunk is kipróbálhattuk. Mit csinálnál ha hirtelen a tömegből valaki előkapna egy kést és minden szó nélkül elkezdené szurkálni az embereket? Pontosan ilyen helyzetbe csöppentünk mi is bele, s gyorsan rájöttünk, hogy a kulcs a veszély sikeres elhárításáshoz a csapatmunka.  Aztán megtapasztalhattuk azt is, hogy egyáltalán nem mindegy kinek a kezébe kerül az a bizonyos gumikés, ugyanis amikor egy 100 kilós vadállat kezébe került, nem igazán tudtuk megállítani és gyors halált haltunk a helyszínen. Még szerencse, hogy ez csak egy gyakorlat volt.

A gyakorlat végén még kipróbálhattuk magunkat igazi csapatjátékosokként is. 2-3 fős csapatok azt a feladatot kapták, hogy az egyik csapattársukat provokáló embert milyen gyorsan illetve hatékonyan tudnak “őrizetbe venni”. Mind ezek után, egy kis elbeszélgetés és kérdezz-felelek következett a kurzus lezárásaképp.

Szerintem minden résztvevő nevében mondhatom, hogy ez a néhány óra nagyon izgalmas volt. Sok új tudásnak lettünk, viszonylag ügyetlen gazdái. Nem kérdés, hogyha egy második alkalomra lenne lehetőség, akkor szívesen részt vennénk rajta.

File Matyi

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Luther Otthon (@lutherotthon) által megosztott bejegyzés

Idén abban a különleges élményben volt része néhány diáknak, hogy ha egy kicsit is, de lehetőségünk nyílt segíteni a környékbeli rászorulókon. Egy szerdai napon, késő délután-este zajlott a munkálkodás.

A résztvevők két csoportra oszlottak: az első csoport készítette el az ételt, paprikás krumplit főztünk aznap. Elég segítő kéz volt, így folyamatosan tudott haladni a folyamat, mely hagyma pucolással és aprítással kezdődött. Ketten a tűzhelynél alkottak, addig mi a krumplikat hámoztuk és vágtuk fel. Mivel a kollégiumba sokan szoktunk főzőcskézni, mindenkinél akadt valamilyen konyhai eszköz, ami segített nekünk: kések, zöldség hámozó és lábasok, nem voltunk szűkén az eszközöknek. A főzési folyamat felénél már a krumpli főtt és a hús is benne volt az edényekben a tűzhelyen. Kihasználtuk a helyet: egyszerre 4 lábasban főtt az étel. Miután befejeztük a zöldségek előkészítését, de még nem volt kész a krumpli paprikás, néhányan különböző kedves figurákat rajzoltak cetlikre, valamint egy „Jó étvágyat!” üzenettel látták el azokat, melyeket a műanyag tányérok tetejére rögzítettünk, hogy ne csak egy ételt, hanem egy szép üzenetet is kapjanak a szűkölködők.

Az egész főzési folyamat nem tartott, alig egy óráig. Ezután jött a második csapat: ők csomagolták az ételt, valamint ők vitték el a környékbelieknek. A paprikás krumpli mellé savanyúságot, kenyeret és egy apró csokit is tettünk, hogy igazán teljes legyen a csomag. Nagyon hidegek ezek a késő őszi esték, nem is csoda, hogy nehezen találtuk meg a rászorulókat. Egy rövidebb villamosozás után a Corvin téren kiosztottunk 3 ételt. Az egyik egy meglepetésnek sikeredett, hiszen egy alvó férfi mellé helyeztük. A másik kettőt pedig két mosolygós úriembernek adtuk oda, akik jóbarátnak tűntek. Nagyon szépen megköszönték és már mentünk is tovább. A Corvin pláza mellett szintén kiosztottunk egy ételt egy hálás asszonynak, aki jó utat kívánt nekünk. Utolsó állomásunk a Blaha Lujza tér volt, ahol az összes többi étel is gazdára lelt.

Itt küldtetésünk véget ért: a meleg étel a rászorulóknak segített, a mosolyuk pedig a mi szívünket melengette meg.

Borszéki Dani
2025.11.26.